Madridban az átszállás éppencsak sikerült. Amikor leszálltunk Frankfurtban, sokat várt a gép, míg be tudott állni a reptéri parkolójába. Folyton az járt a fejemben, hogy ok, ha már úgyis a reptéren vagyunk, rögtön meg is válthatjuk a jegyet tovább, mindegy, hová.
Egy barátunk, Holger hívott meg…
Mackayból Airlie strandjára mentünk, természetesen stoppal. Airlien várt minket a strand, napfény, pálmák és a búvárkodás lehetősége. Minden, amiért jöttünk.
Nagy lendülettel indultunk neki, és annál nagyobb volt az öröm, mikor egy kamionos akart minket felvenni, hiszen ilyen "Bud Spencer féle"…
Nagyon sokáig gondolkoztam, hogy mi is kerüljön ez alá a cím alá. Eddig ilyesmit azt hiszem, csak gyerekként éltem át. Gyereknek lenni a szocializmus és a kapitalizmus átmenetében azt jelentette, hogy apa folyton aggódik a munkahelye miatt. Viszont egy gyerek nem érti, hogy mit jelent…