Tatopaniból nehéz szívvel indultunk el. Kényelmes szoba, jó koszt - ilyet nehezen ad fel az ember. Hát még akkor, ha tudja, hogy megint 1000 méter szintkülönbség vár rá, felfelé. A célunk Ghasa volt, 2020 méteren. De legalább felfelé, nem lefelé!
Átkeltünk a folyón egy széles függőhíd segítségével, ami itt normális hídnak számít. Eddig végig a folyó mellett haladtunk, most az út a hegyek közé, egy völgybe irányított minket. A déli nap végig ránk vágott, hűtésre pedig semmi lehetőségünk nem volt. Sem a hajunkat, sem a sapkákat nem tudtuk bevizezni. Fullasztó hőség volt. A terep pedig megintcsak nem segített: ahelyett, hogy könyörületesen először lefelé, majd felfelé vitt volna, folyton a le és fel váltakozott. Így történt, hogy aztán az egyikőnknél elszakadt a cérna. Annyira haragudtunk a világra, hogy nem érdekelt minket semmi és senki, leültünk pihenni. Ha Csak ültünk és ültünk, valahol a hegyekben, képtelenek voltunk tovább menni, haragudtunk a világra, nem érdekelt minket sem az ebédidő, sem a cél, csak puffogtunk és puffogtunk. Mígnem az árnyékok egyre hosszabbak és hosszabbak lettek, mi pedig megijedtünk. Felkerekedtünk megint és mentünk tovább, ebben a mindent kikezdő, lélekgyilkos környezetben. Hosszú szakasz következett felfelé, de nagyon óvatosan kellett menni, mert itt-ott különböző mértékben földcsuszamlások magukkal rántották az utat is a mélybe.
Az emelkedőn megpihentünk. Gyerekek jöttek szembe, futottak lefelé. Mikor megláttak minket, két sorba rendeződve megálltak, de olyan rendben, mintha tornasort formáltak volna. Bámultak minket és egy szót sem szóltak. Köszöntünk nekik, semmi válasz. Így álltak ott vagy 5 percig, szótlanul. Ezek után inkább mi vettük a hátizsákokat és indultunk neki. Abban a pillanatban ők is elindultak, elkezdtek megint fecserészni és futkározni lefelé.
A hegytetőn láttuk, hogy megint egy ereszkedő szakasz következik. A helyiek azt mondták, már nincs messze a híd, aztán Ghasába még fel kell kapaszkodnunk. Na ehhez nem volt kedvünk, és, mivel egy órát is elveszthettünk a zsörtölődéssel, na meg rengeteg energiát, kapóra jött egy méhész kis vendégháza, amit útközben a hegytetőn láttunk. Melegvizes tusolóval! Úgy döntöttünk, hogy itt fogunk megszállni, kb 2200 méteren. Este hideg lett, a szoba egyszerű volt, két asztal, azokon matracok. Összetoltuk őket és összebújtunk, hogy ne fázzunk. Méhészünk más formáját választotta a fűtésnek, jól berúgott. A vacsorára így több, mint egy órát vártunk, de olyan rossz kaját én még csak az óvodai menzán ettem :).
Este még sokáig hallgattuk a helyiek hangos nevetést, gondolom, házigazdánk nem egyedül ivott.
Másnap korán keltünk, és céltudatosan indultunk Ghasa felé. Nem tartott sokáig, míg odaértünk. Ghasanál ismét ránk mosolyogtak a 7000-es csúcsok. Mindegy, melyik irányba néztünk, alig győztünk fotózni. Aztán mentünk 100 métert, onnan jobban látszottak, persze megint megálltunk. Ma Kalapani volt a cél, 2500 méteren. Tudtuk, hogyha Kalapani sikerül, akkor a következő napokban csak 100-200 méter szintkülönbségek lesznek. De Kalapaniig még 500 méter felfelé. Az út annyira szép volt, hogy még egy meredekebb, alternatív csapást is kipróbáltunk. Ghasa óta ugyanis az autóúton vezetett minket a térkép, itt viszont jöttek-mentek az autók, buszok, ezeket mindig meg kellett várni, félre állni, hiszen egy jármű a maximum, ami elfér ezeken az utakon. Ja, és nincsenek lebetonozva, ami azt jelenti, hogy a napon kiszáradt részeken a járművek iszonyúan felverik a port, ami persze mind ránk ülepszik le utána.
Hát így gyalogoltunk, a hátizsákokat már napok óta még sem éreztük, maximuk 15 km után. Hosszas gyaloglás után elértük Letét, ami a Kalapani előtti utolsó falu. Leültünk ebédelni, de olyan kedvetlenül szolgáltak ki, ráadásul minden helyi, aki utánunk jött be, előbb kapott enni, hogy miután megtudtuk, hogy Lete tulajdonképpen Kalapanival egybeforrt, és Kalapaniban nincsen Lodge, mégsem akartunk itt aludni. Szerettük volna egy olyan helyen tölteni az éjszakát, ahol szimpatikusak a vendéglátóink. Nem kellett sokáig menni, mert kb 10 méterrel később, gyönyörű kilátással egy hatalmas gleccserre, illetve a többi környező hegyekre, virágokkal beültetett udvarral, színes ablaktáblákkal szembe jött egy kedves kis hotel. A tetőről rengeteget fotóztunk, naplementét majd reggel napfelkeltét. A vacsora finom volt, a reggelink pedig, a helyi szokásoknak megfelelően 20 percet késett :).
