Maafushit azért választottuk, mert közel van Maléhoz, a fővároshoz, és olcsó. Az Island Cottageben szálltunk meg, szuper hotel, tágas szoba, a személyzet nagyon kedves és segítőkész, a reggeli finom, igyekeznek változatosan összeállítani és bőséges. Amikor megérkeztünk, hordárok vártak, vitték a csomagjainkat. A hotebe lépve hűsítő kéztörlő után frssítő italokat szolgáltak fel. Mindezt olcsón. El voltunk tehát kényeztetve.

Végignéztük az összes fellelhető búvárcentrumot, és a Maafushi Dive Centre tetszett a legjobban. Ők is voltak a legdrágábbak, ha csak 1-2 dollárral is, de már megtanuktuk, hogy néha az olcsóbb végül több pénzt visz el. Így szimpátia alapján döntöttünk. Nem bántuk meg. Első nap nagyon izgultam, mert nem tudtam, hogy a tüdőproblémáim mennyire vannak még jelen. Még mindig nagyon folyik az orrom, és az asztmás pipát is használtam még. De előtte sznorkelleztünk, és már ott látszott, hogy a mély ki- és belélegzés milyen jót tesz. Nem is volt semmi baj. A Maldív szigetek gyönyörűek alulról. Rengeteg élet, színes halak, delfinek, ördögráják, murénák, languszták, változatos, színes korallok jellemzik. A hajónk csapata maga is élvezhette az utat, mert két merülés között kémlelték az Indiai Óceánt, hogy nem látnak-e delfineket vagy ördögrájákat a felszínen. De láttak. Még olyan gyorsan nem láttam embereket a vízbe ugrani, mint akkor.

Maafushi nem az a tipikus álomsziget, nem homokos a partja körös-körül, és itt van egy börtön is, ahol a droggal élőket "rehabilitálják". Persze, itt már egy pohár sör miatt is ide juthat az ember viszont sajnos a dohányzás nem számít annak, ezért azt mindenki űzi. A strand szemetes, a helyieknek ez fel sem tűnik. Van egy elkerített strand is, homokos part, tisztán tartott, pálmákkal, türkizkék vízzel, álomszép. Csak itt lehet bikiniben fürdeni.

Éjjelenként szakad az eső, mintha dézsából öntenék, reggelre ennek semmi nyoma. A szél kellemes, 31 fok van, szinte éget a nap. Monszun idején planktonokkal tellik meg a víz, ami a víz alatti látótávolságot radikálisan lerövidíti. Most 10 méter a maximum. De ilyenkor jönnek a nagyobb testű állatok, mint az ördögrája vagy a cetcápa. Befizettünk egy túrára, jó sokért, hogy hajóval elvigyenek minket az ari atoll déli részére, cetcápanézőbe. Persze nem látunk egyet sem, ablakon kidobott pénz. Másnap viszont 9 ördögráját láttunk!

Úgy érzem, megérkeztem. Pedig most vagyok úton! Ez furcsa ellentmondás, még nekem is meg kell értenem. Nem tud semmi kibillenteni a nyugalom és béke érzéséből. A cetcápák is tehetnek egy szívességet ;). Kaland az élet.