A Galapagosz szigetek és Ecuador egyáltalán nem volt a radarunkon. Még otthon az angol tanárom elhalmozott mindenféle kis ajándékokkal a bolhapiacról, így került a kezembe egy ősrégi könyv a Szigetekről. Ezek után pedig nem volt megállás: tudtuk, hogy különlegesebbnél különlegesebb állatok élnek ott, így nagyon hamar elkezdett húzni a szívünk.
Mielőtt felszállnál a gépre, 20$-t kell letenni a regisztrációs kártyáért, majd 100$ belépési díjat. Hüledeztünk. Még jó, hogy nem ott tudtuk meg a repülőtéren.
Baltra szigetén értünk földet. A csomagjainkat lefújták valami spray-vel, de csak azt, ami a fenti tárolóban volt. Jellemző, mennyire félnek a behozott organikus dolgoktól, de a légszennyezésre nem figyelnek; ha fél órát áll a busz a reptér előtt, akkor sem állítják le a motort.
Baltrán nincs más, csak a reptér. Onnan busz visz a sziget szélére, ahonnan kompra kell szálni, majd újra taxi vagy busz. Így kerül az ember Puerto Ayorába, Santa Cruz szigetének a "fővárosába". Puerto Ayorában foglaltunk már szállást, de olyan messze volt a központtól, hogy, ha nehéz szívvel is, de lemondtuk. A hölgy olyan végtelen kedves volt, hogy legszívesebben maradtunk volna. Egyébként Ecuador egyik hatalmas kincse ez: a kedves, mosolygós emberek. Ritka a kivétel.
Miután találtunk szállást a városközpontban, belaktuk a szobánkat, bevásároltunk a reggelikhez, találtunk jó éttermet a vacsorákhoz, ahol a helyi specialitásokat ismerhettük meg, és a túrák árait illetve tartalmát is megérdeklődtük, úgy éreztük, megérkeztünk. A Galapagoszon a túrák irtózatosan drágák. Baltra szigetétől északra alig egy kilóméterre, van egy sziget, North-Seymur. Ide egy két órás gyalogtúra 170$ fejenként. Ezzel csak az árakat akartam éreztetni. Innen már tudtuk, olyan kevés túrát fogunk venni, amennyit csak lehetséges. Szerencsére nem kell mindenhová szervezett kirándulást fizetni, az ember mégis láthat mindent. Csak idő kell.
Egyik nap búvárkodni akartunk. Itt mindenkit figyelmeztetnék, aki a Galapagoszra megy, hogy nézzen minden cégnek utána az interneten, mert sajnos a cégek a csillagot is lehazudják az égről, csakhogy az ember nekik adja a pénzét. Nem is olcsóbb, mint másik szolgáltató. Sokszor kiírják, hogy a tripadvisor ajánlja őket, pedig nincsenek is fent, sőt, sehol máshol nem lehet őket véleményezni. Na ezek figyelmeztető jelek. Sajnos, a drágaság nem jelent minőséget. Mi is beleestünk ebbe. Lefoglaltunk egy búvártúrát, és csak utána néztük meg a tripadvisoron. A pénzünket persze, hiába lett volna helyettünk más, nem akarták visszaadni. Így történt meg életünk legrosszabb búvártúrája, ahol a guide egyedül hagyott minket a problémáinkkal, kijelentette, hogy nem érdekli, ahol a hajó veszélyesen túlterhelt volt, ahol a felszerelés miatt a merülés után még órákig rosszul voltam, és ahol a kifizetett ebédemet nem akarták odaadni, Henning egyszerűen kivette a hűtőből, mikor azt mondták, már mind elfogyott. Semmit sem láttunk az ég egy adta világon, csak a 18 fokos vízben dideregtünk. Ők voltak az Albatros Dive Resort, a sziget, ahol merültünk pedig Bartalomé volt. Ez állítólag szebb, ha az ember bejárja, amit Albatosszék nekünk is megígértek, csak sajnos ez is hazugság volt.
Amit azonban az ember sokszor lát a hajóutak során a vízből kiugró, pörgő-forgó ördögrájákat! Hihetetlen látvány, és legalább 10-et láttunk a hajóból!
Napokba került, mire újra összeszedtük magunkat és újra erőt gyűjtöttünk egy másik búvárcentrum ajánlatához. Őket már a tripa alapján választottuk és a választás nagyon jónak bizonyult. Hihetetlen biztonsággal bonyolították le a túrát, amikor a tenger mélyén egyszer csak feltűnt két kalapácsfejű cápa. Aztán már egy egész csapat! Szinte összefüggő padlót alkottak a lábunk alatt! Egyik-másik felúszott hozzánk, és tisztes távolságból nézegetett minket, majd megint alámerült. Láttunk még teknőst, másfajta cápákat és rájákat is, sőt, még egy fóka táncát is élvezhettük Gordon Sziklái mellett. Mindezt reggelivel, ebéddel, jó felszereléssel, professzionális túravezetővel, jó hangulatban.
Santa Cruz szigetén ellátogattunk még a Tortuga Bay strandjára. Ha az ember végigsétál a strandon, ahova már megérkezni is egy órás gyalogút, hatalmas iguana-paradicsomba botlik, és ha szerencséje van, egyik-másik még az iguanák különleges úszástudományából is bemutatót tart. Ha itt kajaktúrába fogsz, biztosan nem kerülöd el a teknősöket sem, akik újra és újra feljönnek a vízfelszínre levegőért. A fókák pedig mindenütt ott vannak; a kikötőben a hajókban alszanak, a halpiacon az emberek mellett állnak egy jó falatért könyörögve a pelikánokkal együtt, a városban a padokon alszanak, mint a hajléktalanok, és igen, Tortuga Bayben pedig mefigyelheted, hogyan játszanak együtt a vízben, milyen hihetetlen sebességgel úsznak, ugrálnak ki a vízből, pörögve a napsütésben.
Ha pedig Galapgoszi Teknőst szeretnél látni, akkor a Charles Darwin Centrumot neked találták ki. Igaz, itt be vannak zárva, olyasmi ez, mint egy állatkert, de volt olyan, amelyik odajött hozzánk, kiváncsi volt, ki akarta nyitni az ajtót. Itt láthatod őket együtt, a saját szociális környezetükben, hogy harcolnak, hogy párzanak, hogy fürödnek és hogyan élnek együtt. Santa Cruzon van egy farm, ahol ezek a tekik szabadon is láthatóak. Ez sem kerül sokba, de ott csak egyet-egyet látsz elvétve a dzsungelben. Mi inkább Izabellán látogattuk meg a Wetlands-et, ahol mindezt ingyenesen is megteheted.
Ehhez pedig minden nap friss gyümölcsöt ettünk és tejshakeket ittunk. Megkóstoltuk a Chevice-t, a helyi specialitást, sok egyéb más mellett, rengeteg ismeretséget kötöttünk és élveztük a helyiek elmondhatatlan vendégszeretetét.
Kimerítettünk tehát mindent, amit Santa Cruzon ingyenesen vagy nagyon olcsón meg lehetett csinálni. Santa Cruz egy imádnivaló sziget, ahol olyan csodáknak lehettünk részesei, amelyeket sosem felejtünk el. Azonban nem akartuk, hogy ennek Santa Cruzzal vége legyen, így egyik nap az utazás mellett döntöttünk, hogy a Gapagoszok egy másik szigetét, Izabellát is felfedezhessük.
