A repülőút érdekes volt, mert alig szálltunk fel, rögtön le is kellett szállni a nepáli határt átlépve, hogy tankoljon a gép. Nepálban ugyanis az olajkrízis miatt, külföldi légitársaságok nem kapnak kerozint. Henningnek valahogy mindkétszer sikerült azon kevés sorok egyikét lefoglalni, ahol vakablak volt. Valaki fennt azt gondolhatta, hogy van egy-két megbeszélnivalónk egymással. 

6 órát vártunk Mumbaiban. Ez a legszebb reptér, amit valaha láttam. Trópusi kert, vízeséssel, Salvador Dalí-szerű, kényelmes fotelekkel szerelték fel. Még a telódat is feltöltheted ingyen. Habár a személyzetnek pont annyi kedve volt az éjszaka közepén a biztonsági ellenőrzéshez, mint nekünk, mégis szép emlékként marad meg az itt eltöltött idő.

Bangkokba megérkezve szintén egy kényelmes reptér fogadott minket. Igazából nem akartunk Thaiföldre jönni. Hogy miért? Magam sem tudom megmagyarázni. Talán azért, mert annyira ellepik a túristák, hogy valahogy úgy éreztem, mi nem illünk ide. Mi nem illünk bele abba a képbe, hogy egy hétig feküdjünk a strandon, semmit sem csinálva, mint a legtöbben, akik ide jönnek. Valahogy úgy képzeltem el az országot, mint amelyik kiszolgálja a turizmust, szép strandjai vannak, de semmi különös. Azt hittem, egy kicsit olyan lesz, mint Mallorca. Viszont azt gondoltam, hogy a Vietnám-Kambodzsa-Thaiföld hármasból egyet látni kell. Mivel Vietnámról még mindig sokszor hallani, hogy nem mehetsz akárhova, mert könnyen léphetsz aknára, Kambodzsában pedig a nemrég véget ért polgárháború miatt szintén hasonló a helyzet, mellesleg nagyon érdekeltek Malajzia és Szingapúr metropoljai, és Thaiföld búvárparadicsom, így esett rá a választás. Mivel azonban az ország maga nem érdekelt, mert azt gondoltam, csak kiszolgál, gondoltam, inkább kezdjünk itt stoppolni, hogy kicsit jobban megismerjük.

Emellett nem találtunk egész Bangkokban couchsurfing hosztot. Messziről úgy tűnt, mintha Thaiföld a melegek gyűlytőhelye lenne, akik a cs-en is csupán partnert keresnek. Én először - kis naiv - nem értettem, miért írják ki pasik, hogy pasikat fogadnának. Bennem más cs lelkület él, de lehet, csak azért, mert már megtaláltam a párom.

Ezekkel az előítéletekkel indultunk neki Thaiföldnek, és nagyot csalódtunk. Csak épp pozitívan. Segítőkészebb emberekkel én még talán Brazíliában sem találkoztam.