Ha az embernek van ideje, érdemes ellátogatni egy másik szigetre is, nem csak Santa Cruzon maradni. De a szigeteken végigrohanni sem érdemes. Ismertünk olyat, aki egy hét alatt három szigetet járt be, csak épp semmit sem látott.
Ha az ember már a Galapagoszon van, akkor nem olyan drága, hogy egy hétnél ne maradhatna tovább. A szezon nyitó szakaszában, június közepétől júliusig, simán lehet szobát találni saját fürdővel 30$-ért, helyi ételt (almuerzo vagy merienda) 3-5$-ért fejenként. Szóval túlélhető a két hét.
Izabellára a két órás hajóút 30$ volt fejenként. Erre jön még a vízi taxi, ami az egyik oldalon 50 cent a másikon 1$. Az úton delfinek kísértek, a hajó kényelmes volt és a tenger sem volt túl barátságtalan. Amikor az ember megérkezik Izabellára, jobb, ha kinyitja a szemét! A hajó ugyanis közvetlenül Izabella és Tintoreras közé áll be, ahol a kéklábú kacsák és a pingvinek élnek. Itt élnekba világ második legkisebb pingvinjei. És ha nem is a parton, de a vízben úszva már itt megpillanthattuk őket!
A kikötőtől a városig símán el lehet sétálni, nem kerül többe, mint 10-15 perc. A kikötő mellett vezet a stég a Concha y Perla nevű "strandhoz", ami egy jó hely sznorkellezésre. Szép napokon láthatsz fókákat, pingvineket, hogy a halakról ne is beszéljünk. Mi azonban nem voltunk elég szerencsések a pingvinekhez, így a másik oldalon, a kikötő mellett mentünk a vízbe a hajók között, ami elég veszélyes, de megérte. A fókák fel-le ugráltak mellettünk, a pingvinek ott úsztak el az orrunk előtt és még egy-két kék lábú kacsát is láttunk. A fókák olyan érdeklődőek voltak, hogy odajöttek, és ha nem a kamerát, akkor a lábunkat szagolgatták. Ott játszottak négyen is egy-két méterre tőlünk. Ők egyébként Izabellán is mindenhol ott vannak; a padokon, az út vagy a stég közepén, pont úgy fekszenek keresztbe, hogy épp csak 20 cm van mellettük a lábadnak. De békés természetűek, nem zavarja őket, hogy az emberek a fejük mellett csoszognak. Legalábbis addig, míg nem kerül képbe egy éhes csemete, aki pont az út közepén akar szopni. Henning megpróbált elmenni mellettük, aminek irdatlan morgás lett az eredménye. A végén akkora sor állt már a stég mindkét oldalán, hogy igyekeztünk hangoskodással elpaterolni őket. Ez végül egy helyi túravezetőnek sikerült, aki a magával hozott békalábakat csapkodta össze, majd tette a feje fölé, hogy nagyobbnak látszon. Na ettől megilyedtek, ilyen fura madarat biztos még életükben nem láttak, és ezzel szabad lett az út.
Persze, nem csak a fókák állhatják utunkat Izabellán, hanem mondjuk iguanák is. Ha egy kevésbé használt utcán fordulnánk be a Wetlandsben, ne lepődjünk meg, ha hirtelen száz fekete szempár mered ránk kérdőn. Az egész utat befedik, egy lépést sem tudsz tenni, és fenyegetően prüszkölnek, mintha csak megfáztak volna a harmincfokos galapagoszi télben. Azért ha az ember nem adja fel, akkor csak csinálnak egy kis helyet, a prüszkölésen kívül pedig egyéb fenyegető viselkedést még nem tapasztaltunk náluk.
A Wetlendsbe már csak azért is érdemes ellátogatni, mert ott az óriás teknősők "szabadlábon" vannak. Ha az ember nem taxival megy és fülel, simán meghallja, amint a bozótban tördelik az ágakat, de ha szerencséje van, egyik-másik pont akkor kel át az úton előtte. Mi néggyel találkoztunk, amikor a 7 km-es szakaszt gyalog bejártuk. Hihetetlen élmény ez az erdő!
Izabella a flamingóiról is híres. A Laguna Salinas pontosan négy flamingót tudhat magáénak. Kiépített stég vezet a lagúna szélén, de onnan a flamingók bizony elég messze vannak. Mi közelebbről is szerettük volna megfigyelni őket, így a házak melleti kis utcákon keresgéltünk egy lyukat a bokorerdőn, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt. Megérte!
Az egyetlen, amit még nem igazán sikerül megnézni, az a kék lábú kacsa volt. Tudtuk, hogy a szemben lévő Tintoreras szigetén rengeteg van belőlük, hiszen láttuk őket nem egyszer a kikötő körül repkedni. Kajaktúrára indultunk hát az utolsó délelőttünkön. Sajnos elég rossz céget választottunk; nem elég, hogy a kajak kényelmetlen volt, mert nem adtak semmit, ami a hátunkat tartotta volna, még a vezetőnk is lusta volt, s miután gyorsan körbemutogatott mindent, már vissza is akart fordulni, persze idő előtt. Mikor mi ezt megemlítettük, akkor csak leült a kajakban és nem csinált semmit. Mikor aztán elegünk lett és vissza indultunk, nem szólt, hogy veszélyesen nagyok a hullámok, így az egyik olyan erővel sodort ki minket a partra, hogy egy másik hajó oldalának ütközve álltunk meg. Én hátraestem, ki a kajakból a vízbe és még láttam, amint a szatyorba csomagolt kamera és telefon az óceánban landol. Sikerült azonban másodpercek alatt kikapni onnan, és csodával határos módon semmi bajuk nem lett! De a túravezetőnél még csak törölközők sem voltak, s nemcsak nekünk nem segített felállni, nem is érdekelte, hogy megsérültünk-e, még mikor segítségért kiáltottunk, akkor is csak mosolygott, hogy nyugalom, nyugalom, min idegesítjük magunkat ennyire. Dühítő volt az érdektelensége, a közönye, és még ez hívja magát kajak kingnek! A másik csapatban lévő turisták segítettek végül. Mindezt azért írtam le, hogy lássátok, a világ ezen felén nem számíthatsz olyan biztonsági előírásokra, mint mondjuk otthon.
A jó hír viszont az, hogy mindent láttunk. A Tintoreras egyik felén fókákat játszani, pingvineket napozni, vagy éppen cápát alattunk a vízben. A Tintoreras másik oldalán pingvinsereg várt minket csicseregve, majd egyikük úszás bemutatót tartott. Emellett pedig ott ültek a kék lábú kacsák; csapatokban, civakodtak, tisztálkodtak, ettek-ittak miközben mi alig tudtuk abbahagyni a fotózást!
Izabella szigete egy álom! Bárki erre téved, feltétlenül látogassa meg, mert még kevés a túrista, így sok hihetetlen dolgot látni. Egy valódi kis paradicsom!
