Ez egy kicsit kevert poszt lesz általános és személyes utazási élményekről Kubában, főként azoknak, akik tervezik, hogy egyszer majd elutaznak oda. Sokszor hallottuk, hogy Kubában nem egyszerű utazni, de ezt én egyáltalán nem tudom alátámasztani, maximum azért, mert nagyon sok információ kering az interneten, vagy a köztudatban, aminek fele sem igaz. Jöjjenek hát a tapasztalatok!
Érdekes módon, minden, amit Kubáról az interneten olvastunk, aktuális weboldalakról, hamisnak bizonyult. Olyanokat olvastunk, hogy ATM-ek csak Havannában vannak és csak maroknyi. Amikor ezt az utazási irodában elmeséltük, hitetlenkedő képpel néztek ránk, hiszen a helyiek is évek óta azt használják. És valóban, Cienfuegosban találtunk ATM-et, működött a kártyánkkal és pénz is volt benne. Hogy az ATM-ekben nincs elég pénz, vagy nem működnek, sosem tapasztaltuk, pedig nem rég Kubában járt ismerősöktől hallottuk.
Amit a vízumról írnak, hogy előre meg kell igényelni, mind a magyar, mind a német követség honlapján, HAMIS. Ha a Copa Airlines-szal érkezel, a beszállás előtt 20$-ért osztogatják, Visa on arrival címen. Olvastuk még, hogy a helyi pénznemet a CUP-ot turistáknak tilos használni, és ezt a tévhitet mások meg is tartották, de ez nem igaz. Többektől hallottuk, sokszor nem tudták, hogy az árak most CUP-ban vagy CUC-ban vannak megadva és CUC-val fizettek, és a helyiek nem szóltak nekik, hogy az ár hússzorosát fizették ki. Sőt, olyan is volt, akinek CUC helyett CUP-ban adtak vissza, persze 5 CUP-ot 5 CUC helyett, ami a huszada. A következő fizetésnél döbbentek csak rá. Úgyhogy nagyon meg kell nézni, hogy mit kap az ember vissza! Emellett CUP- ban sokmindent nagyon olcsón meg lehet kapni, ha az ember kilép a túristaövezetből.
Az sem igaz, hogy itt ne lenne tej, és hogy a tejeskávét ne ismernék - amit szintén egy német ismerős mondott, aki nemrég járt itt, sőt az sem, hogy ne lenne internet, vagy, hogy az lassú lenne. Van WLAN, egy kártyát kell hozzá venni, amin meg van adva egy név és egy jelszó. 2 CUC egy órára. Ehhez vannak olyan terek, parkok, ahol az etecsa, a kubai telefontársaság, wifi szolgáltatása mindenki számára elérhető. Mi ezt már csak utunk végén fedeztük fel, mert hittünk ennek az abszolút hamis információnak, amit olyan is megerősített, aki egy hónappal előttünk volt Kubában. Szerintem, ezen téves információk hatására az emberek meg sem próbálják felkutatni a lehetőségeket, csak adják tovább egymásnak ezeket a tévhiteket.
Ugyanígy van ez a helyiek tudásával. Mielőtt nekiindultunk megkérdeztük Aliciát, AirBnB hosztunkat, hogy másnap reggel 7-kor mennyire van tele a P8. A P8-ról ugyanis a 27-es buszra kellett váltani, ami kb egy óráig ment Havannán keresztül, mire a Viazulhoz jutottunk, és hiába 11-kor indult a busz, 10-kor volt a check-in, mi pedig nem akartunk tömött buszokon táskákkal nyomorogni. Alicia azt mondta, induljunk csak 9-kor, mire gyorsan Carlos, a férje leintette, hogy a 27-es útja nagyon hosszú. Nem, mondták, a buszok először 8 körül tellnek meg. Erre fel 7-kor megtellt a P8 és az volt a szerencsénk, hogy az első megállóban szálltunk fel. A 27-es aztán annyira tele volt, hogy hagytuk elmenni. Úgy voltunk vele, ha 9-ig kell is várni, onnan már nem késsük le. Ha pedig egy órán keresztül csak tömött buszok jönnek, taxit hívunk. Szerencsére a második huszonhetesre felfértünk. Alicia azt is mondta, hogy Cienfuegosban a szállások drágák, de az ennivaló olcsóbb. Na ez sem bizonyult helyes információnak. Nála 20$-t fizettünk, és azt mondta, Cienfuegosban 30-35$-t kérnek a szállásért. Ahogy azonban leszálltunk a buszról, odajött egy nagyon kedves férfi, aki egy hosztelt ajánlgatott. Ez szintén 20$ lett volna, de megbeszéltük, hogy kapunk hozzá reggelit. Ehhez képest alig találtunk olyan éttermet, ahol az árak ne haladták volna meg Havanáét. Alicia azt is mondta, hogy Cienfuegosban sokszor van táncmulatság a parkokban, köztereken. Hát, sajnos ez sem volt igaz.
Buszjegyeket a Viazul buszállomáson lehet váltani a buszokra, vagy a turisztikai irodákban a collectivokra.
A buszjegyek nem voltak nagyon olcsók, de a hölgy rettentő boldog volt, hogy spanyolul beszéltünk vele. Mi is. Cienfuegosban, mikor visszafelé vettük a jegyünket, először a nemzeti buszterminálba tévedtünk be. (Van annak értelme, hogy nemzetközi buszállomás egy szigeten? :)) Mikor jegyet akartunk venni, mondták, hogy ez az állomás csak a kubaiaknak van. Miért, mi nem mehetünk azzal a busszal? - kérdeztük. Nem - volt a válasz. A miértet aztán elmagyarázta nekünk az eladó; a túrista busz sokkal drágább, vagyis 4500 forint KUBÁBAN! (Egyébként pont annyi cuc, mint cup, még a jegyre is cup van nyomtatva....ami ugye 96%-os profit lenne, ha a 20 CUP profit nélküli ár lenne, ami persze nem.) Erre én mondtam neki, hogy ez rasszizmus, de a válasz csak ez volt: "Nem rasszizmus, csak árkülönbség".
Mikor aztán megtaláltuk a túristaterminált, szerettünk volna egy buszjegyet öt nap múlva, mire a hölgy elszámolt kettőt és ráírta azt a dátumot. De a körmei olyan tökéletesen voltak manikűrözve, hogy a német precizitás ahhoz képest semmi. Mondtuk, hogy sajnos elszámolta, öt nap múlva megyünk, nem két nap múlva, mire ő jött, hogy tranquilo, tranquilo, nyugodjunk le és bízzuk rá. Mintha nem épp ő számolta volna el a dátumot egy nyitott laptopon Windows-zal a szemei előtt és akart volna nekünk egy buszjegyet eladni, ami rosszul volt kiállítva. Hogy visszaváltásra van-e lehetőség, az itt inkább függ az emberek hangulatától, mint a szabályoktól.
Ami viszont igaz, és én mindenkinek ezt ajánlom; mihamarabb eljönni Havannából. Trinidadról azt mondják, nagyon szép. Mi nem mentünk oda, mert a kubai városok mindegyike nagyon hasonló, és Kubában utazni mindig kihívás. Trinidadról azt mondják, hogy a spanyol hódítók stílusa, az ú.n. colonial style jellemző rá, míg Cienfuegosban inkább a francia építészet látszik. A legtöbben még Santa Clarat ajánlották, illetve, aki a természetbe vágyik, annak Vinales-t.
De Cienfuegost is nagyon tudom ajánlani. 200 km-re Havannától, a megérdemelten csak "dél gyöngyszemé"-nek (perla del sur) nevezett városka igazi békét, nyugalmat és pihenést nyújtott a zsúfolt és a romos Havana után.
Az ötlet, hogy Cienfuegosba menjünk, onnan jött, hogy három hét után már nagyon otthonosan mozogtunk Kuba fővárosában, hozzászoktunk a kúltúrsokkhoz, megnyugodtunk. Már ismertük a jó éttermeket és spanyol könyveink is voltak a könyvtárból. Aztán jött a eső. Napokig csak szakadt és szakadt, annélkül, hogy igazán lehűlt volna. Először még nem is volt olyan vészes, mert Havanna sokkal-sokkal szebb eső után, amikor az utcák nem a szmogban fuldokolnak, amikor a színek megélénkülnek, amikor az utcákon csak egy-két ember csámborog, sehol egy túrista, mindenki siet, a színes esernyők látványa, azt hiszem, ez az az idő, ami nekünk itt a legjobban tetszett. Sokat fényképeztünk így, mert lenyűgöző hangulata volt a színeknek.
Azonban egy idő után, ha csak esik, nem nagyon lehet mit csinálni, és szerettünk volna a fővároson kívül mást is látni Kubából.
Sokak szerint, az amerikaiak rontják el Kubát. Persze az is lehet, hogy az ő fejükben minden rosszért az amerikaiak felelősek, de álljon most itt zárásként az, amit többektől is hallottunk. Ha egy amerkai ide jön és egy kubai azt mondja, a taxi 30$, egy amerikai 50$-t ad és nem kér vissza. Ez egybe vág azzal, amit az USA-ban hallottunk, hogy ott 20$-ig nem igazán foglalkoznak a pénzzel. Így lehetett, hogy a taxisok a reptérről Cojimarba 30$-ért akartak minket elvinni, mikor az 25 km és 1 liter benzin 0.80$ Havannában. Még ha azt nézzük, hogy a régi autók sokat esznek, akkor sem jön ki 5$-nál többre, ami az oda-vissza úthoz szükséges. Volt azonban olyan taxis is, aki nem átallott 90$-t mondani. Talán ezért hallani, hogy Kubába most kell jönni, még az amerikai nyitás előtt.
