Ahogy elértük ezt a szigetet, rögtön tudtuk, hogy ez itt valami más lesz. Habár csak egy napra jöttünk, hogy elérjük a gépet másnap reggel Nepálba. Az úton fenyőféle fák sorakoztak. A sziget közepén zsákok. Először azt hittük, szemét. Ahogy bentebb értünk, mindenfelé építkezések zajlottak. A környék kihalt, sehol egy autó. Nem úgy, mint Maléban. Viszont széles utak. Nem úgy, mint Maléban. Utcanévtáblák. Hmm. A Marson lennénk?
Amikor aztán közelítettünk a kiszemelt hotelhez, rendezett, európaias tömbházak jöttek szembe. Házszámokkal. Modern, drága autók parkoltak a kialakított parkolókban. Úgy nézett ki az egész, mint valami európai lakópark. A házak előtt kis kertek sorakoztak, ha nem csadorba burkolt nők jöttek volna szembe és nem olyan szemetesek az utcák, azt hittem volna, hogy visszatértünk Németországba!
A part itt is gyönyörű, sőt, azt hallottam, hogy a legjobb hajóroncs merülés helyszíne itt található. Még búvárcentrum is volt. Szóval, aki nem akar elmerülni a Maldív kultúrában, mégis megfizethető áron szeretné élvezni a szigeteket, annak nagyon ajánlom!
Délután még sétálgattunk, élveztük a hullámokat, a kényelmes matracon kiegyenesítettük 20kg-ot egész nap cipelő hátunkat és próbáltunk valami jó éttermet keresni. Ez a felfedezés azonban már másokra marad. Viszlát Maldív szigetek!
