2007-ben Egyiptomban szereztem búvár képesítést, a legegyszerűbbet, amit akkor lehetett, a PADI Open Water Diver-jét. Ma már, ha az ember mindig búvármesterrel merül, csinálhatsz Scuba Diver-t, arra Adventure Diver-t, ahol elsajátíthatod a víz alatti fotózás illetve az éjszakai merülés technikáit - más egyebek mellett.

Amikor a búvárkodásról mesélek, sokan kérdezik, hogy nem félek-e 18 méter mélyen. Nem. Hogy lehet ez? A válasz ismét egyszerű, az ember ezt nem érzékeli, milyen mélyen van. Jobb esetben süt a nap és beragyogja a feletted tornyosuló víztömböt, amit kb olyan nagyságúnak látsz, ha felnézel, mintha 3 méteren lennél. Viszont az az érzés, hogy ott lebegsz-úszol a különböző színű és formájú halacskákkal, akik adott esetben olyan közel jönnek, hogy meg is foghatnád őket, az egy endorfinrobbanás. Simogattál már Gömbhalat? Én igen!

Az ötlet, hogy tanuljunk meg búvárkodni, az akkori barátomtól származott. Ő nem először járt Egyiptomban és azt mondta, már a sznorkellezés is gyönyörű ott, szeretné megtudni, milyen merülni. Rólam annyit, hogy tőle hallottam először a sznorkell szót is. Szóval Dahabba érve kerestünk egy magyar nyelvű iskolát és nekikezdtünk az 5 napos programnak. Van egy elmélet és abból egy vizsga, majd gyakorlat. Az elméleti vizsga tényleg egyszerű, még vizsgadrukkal is simán meg lehet csinálni. :)

Az eszközöket is meg lehet szokni. Nekem nagyon furcsa volt először a szájon át lélegzés. Egyszer még pánikba is estem, méghozzá, amikor le kellett venni 6 méter mélyen a búvárszemüveget. A kurzus során olyan vészhelyzetekre tanul meg az ember reagálni, amik előre láthatóak. Tehát, pl hogy elveszted a maszkodat. Előfordulhat ez? Igen. Velem is megtörtént már, mikor a csónakról háttal "esel" a vízbe és nem tartod eléggé erősen a maszkodat, akkor bizony előfordulhat, hogy a sodrás elviszi. Nekem ennél a gyakorlatnál betellt a pohár, felrúgtam magam a felszínre, ami elég veszélyes volt, de pánik helyzetben az ember nem gondolkozik. Hogyan lettem mégis búvár? Úgy, hogy sznorkellezve a felszínen addig gyakoroltam a maszk levételét és felvételét, amíg meg nem szokta a testem a kissé kellemetlen helyzetet. Utána már tudta, mi következik víz alatt, azóta nem volt ezzel problémám. Sokan félnek ettől is, de be lehet gyakorolni, biztonságban a felszínen.

Emellett még egy csomó hasznos dolgot megtanulsz. Például, hogy hogyan merülj fel, ha elfogyott a levegőd és egyedül vagy lent - ami igazából nem fordulhatna elő, mert mindig ketten vagytok. Megtanulod, hogyan dobd el az ólomövet anélkül, hogy hirtelen felemelkedj, hogyan vedd le a maszkod és tájékozódj szabad szemmel a víz alatt - sós vízben igen kellemetlen, de meg lehet szokni. Megtanulod, hogyan kommunikálj a víz alatt, hogyan számold ki, mennyi időt kell a felszínen töltened, mennyi ideig lehetsz lent és hány méteren. Megtanulsz lebegni. Aztán már mehetsz is, hogy felfedezd a tenger élővilágát, ami egyszerűen lenyűgöző!

A párom nagyon félt, hogy a fülével gondok lesznek. Sokszor gyulladt be a füle, de a búvárkurzus során megtanulta a kiegyenlítés technikáját és azóta soha nem gyulladt be még egyszer. Ő egy úszómedencében és egy helyi tóban tanult, szóval otthon is el lehet kezdeni. Henning az én biztatásomra kezdte el, de a mai napig nagyon hálás érte, hogy rábeszéltem. A kurzus egyébként úgy 300-350 dollár között van, ha jól tudom.

Mi mindig mindenhol instructorral merülünk. Nem azért, mert egyedül nem tudnánk, hanem mert ő jobban ismeri a környéket, emellett biztosít hajót, búvárcomputert és ennivalót. A felszerelést sokszor a saját emberei rakják össze, kivétel ezalól, amit hallottam az Thaiföld, amit átéltem, Tanzánia, ott mindenkinek magának kell össszeszerelni. Nekünk nincs advanced vizsgánk, ami megengedné, hogy lemenj 30 méterre, ennek ellenére simán kerül az ember 26-28 méterre véletlenül, ha kicsit nagyobb csoportban megy, lentebb merül, mint a többiek, hogy ő is lásson valamit, és nem követi minden pillanatban a mélységmérőt. Ha az ember betartja a felmerülésre vonatkozó szabályokat, akkor nem olyan nagy ügy ez sem. Annak idején, amikor én csináltam az Open Water-t, az Advanced-hez még legalább 50 merülés kellett. Ma már azonnal meg lehet csinálni. Én azonban ezt mégsem ajánlanám.

Ha instructort vagy divemastert választunk, nagyon fontos, hogy tisztában legyünk a habitusával. Vannak nagyon laza búvároktatók, akik gyorsan lemerülnek, te meg azt gondolod, már neked is lent kéne lenni, és "igyekszel". Ez nem jó ötlet. Neked lehet saját tempód, ne erőltesd magad. Vannak olyan oktatók, akik túlságosan féltenek, és ha nem vagy teljesen biztos magadban, mert mondjuk már egy éve nem merültél, akkor le sem visznek, úgy kell erősködni. Van persze a középút, sokan segítenek. Van olyan, akinek alig van 1000 merülése, és tőled kéri, hogy segíts neki - de ilyet még csak egy barátom élt meg a környezetemből, Madagaszkáron. Mivel te sokszor nem tudod, hogy kell ezekkel az eszközökkel bánni és nem azért vagy ott, a legjobb a saját egészséged védelme érdekében, ha ezt elutasítod. Emellett aki ritkábban búvárkodik - egy évet vagy annál hosszabb időt hagy ki -, nem árt ismétlő kurzust csinálni. Már egy év után is nagyon szokatlan tud lenni egy búvárfelszerelés. Aki egy évnél hosszabb kihagyással rendelkezik, annak az előírás szerint mindenképpen kell ilyen kurzust csinálni.

Én már merültem egy pár helyen, Mexikóban, nem csak az Atlanti Óceánban, hanem a híres Cenote-okban, Costa Ricán a Csendes Óceánban, Brazíliában az Ilha Grande-nál, Tanzániában Zanzibárnál, Indonéziában Balin és Komodón, emellett az egyiptomi Dahab-ban. A legszebb Mexikó, Indonézia, Egyiptom és Costa Rica volt.

Hogy történt-e valaha valami vészhelyzet? Eddig egyetlen egyszer, az is még Egyiptomban. Ahogy mélyebbre merültünk, én az oktopuszomnál fogva (ez az az eszköz, amin át lélegzel) fennakadtam egy korallon. Ezt persze nem tudtam, csak akkor jöttem rá, mikor tovább akartam indulni és az oktopuszt valami kirántotta a számból. Természetesen a kurzuson megtanultam, hogyan találjam ezt meg könnyedén a víz alatt, és még ott van a levegővételhez egy második ilyen eszköz is a zsebedben, de erre nem volt szükség. Állj, lélegezz, gondolkozz, cselekedj - ez a búvárkodás aranyszabálya. Végigjátszottam a fejemben még egyszer a helyzetet, majd kissé felmerültem, és már szabad is voltam. A többiek észre sem vették, így gyorsan egyedül maradtam, de nem estem pánikba. Azóta már több, mint 50 merülés van a hátam mögött. Nem vagyok nagy búvár, akinek ez a legfőbb hobbija, de csak azt tudom mondani, megéri. Néha egészen szürreális az a világ, amelybe odalent belekukkanthat az ember.

Ha valaki mégsem tudja eldönteni, hogy csináljon-e egy búvárkurzust, annak azt tudom javasolni, hogy próbálja ki előtte. Szinte mindenhol láttam olyan lehetőséget, hogy valaki egy búvároktatóra "kötve" lemehet 12 méterig.

Ha még bizonytalanok vagytok, vagy kérdésetek van, szívesen válaszolok kommentárban, írjatok nyugodtan!