Mathiveri maga a paradicsom. Az az igazi mezítlábas sziget. Elképesztően szép, tiszta, mentes mindenféle szeméttől, gyönyörű strandjai vannak, pálmafákkal, türkizkék vízzel és egy icipici lakatlan szigettel kb 200 méterre a parttól. Alig vannak túristák, mert amilyen szép, olyan messze is van Malétól. Annyira messze, hogy itt még az is előfordulhat, hogy egy hétig nincs kenyér. Kicsit több, mint 6 óra zögykölődés és egy átszállás után meg is érkeztünk. Ismáel, a hotel vezetője várt ránk. A Mathiveri Innben szálltunk meg. Hatalmas eső előzőtt meg minket, így az utak egybefüggő tócsává változtak.
A szobánknak gyönyörű, színes falai voltak. Ismáel körbevezetett a szigeten. Egyetlen búvárközpont volt, az is iszonyú drága, így, ha nehéz szívvel is, de erről le kellett mondjunk. Az első este az egyetlen létező étteremben akartunk enni. Drága volt. A hotelünk is relatív drága volt, így nem rendendeltünk reggelit, hogy spóroljunk. Gondoltuk, van szupermarket, majd megvesszük, ami kell. Az étterem, amilyen drága volt, olyan rossz is. Ezért aztán mindkét étkezéshez a harapnivalót magunk állítottuk elő.
Éjjelenként az eső és a vihar megnyugtató zenéjére aludtunk el. Reggel jó volt, hogy addig alhattunk, ameddig akartunk. Még amikor búvárkodni mentünk a másik szigeten, akkor is korán kellett kelni. Most csak sznorkellezni mentünk, de az is olyan gyönyörű volt, hogy nem hiányzott a 18 méter mélység. Rengeteg élet volt a víz alatt! Színes korallok, kicsi és nagyobb halak egészen a partig is kijöttek. Minden nap sznorkelleztünk, de még így sem tudtuk bejárni az egészet.
Ha nem a hátunkat égettük a napon az óceánfeneket bámulva, akkor a parton ülve gyönyörködtünk a tájban vagy épp a naplementében. Amikor éjjelente nem esett, kimentünk a csillagokat bámulni. Az egész Tejút-Rendszert ki lehetett venni. Csak ültünk ott és számoltuk a hulló csillagokat, hogy kívánhassunk valamit.
Egyik nap szerettünk volna átmenni a kis, lakatlan szomszéd-szigetre. Azt mondták, csak jó úszóknak ajánlják, mert a két sziget között erős a sodrás. Nem volt igazán nagy. Egyik pillanatban még le sem ért a lábunk, a következőben a víz már csak bokáig ért. Körbejártuk a szigetet, majd a déli csücskében találtunk egy kis medencét, ami a homokos part két részén kövekkel volt leválasztva a nagy óceánból. Leültünk ide és élveztük a kicsike hullámokat. Ahogy ott ültünk, és nem tudtunk betellni a táj szépségével, a napsütés borongósra váltott, majd esni kezdett. Hirtelen olyan csend lett, csak az esőcseppek koppanását lehetett hallani. A nagy melegben jól esett a felfrissülés, vizesebbek pedig nem lettünk. Nem is beszélve arról, hogy eredetileg is egy bokor árnyékába ültünk le, így az sokat felfogott. Jó volt ott ülni, kéz a kézben és hallgatni az esőt, majd az őt ismét felváltó napsugarakat élvezni. Jó ideig ültünk ott ketten, csenben.
Még az indulást megelőzően megnéztük Mathiveri szigetét a Google Earth-ön, hogy valóban jól választottunk-e. Akkor láttuk, hogy Mathiveri össze van kötve egy homokos padkán keresztül egy kisebb szigettel. Ismáel elmondta, hogy ez valóban így volt, de mióta megépítették a kikötőt, a homokos padka sosem tudott már akkorára nőni, hogy kilátszon a vízből. Na, mi meg akartuk keresni ezt a padkát. Amikor a sziget déli partjánál sznorkellezni akartunk, arra lettünk figyelmesek, hogy egy helyen a hullámok nagyon furcsán, egymást keresztezve törnek meg. Odamentünk és a térdig érő vízből hirtelen egy padkára kellett fellépni, ami persze még mindig víz alatt volt. Persze, itt a víz is fehérebb volt. Felléptünk, és azon nyomban kirajzolódott előttünk, hogy hol vezet a sekély, homokos padka, mert ott a víz világoskék volt, mellette pedig, sötétkéken rajzolódott ki a mélyvíz medre. Másfél óra ide-oda gyaloglás után az óceánban, végül visszaérkeztünk az anyaszigetre. Nagyon vicces út volt és persze jól leégtünk :).
Utolsó este megint a parton kötöttünk ki, hogy a csillagokat bámuljuk. Habár sosem megyünk vissza egy olyan országba, ahol már jártunk, megfogadtuk, hogy a Maldív szigetek kivétel lesz. Egy olyan csodának lettünk részesei, aminek még 1%-át sem tudtuk felfedezni. A Maldív szigetek víz alatti világa ez a csoda.
